Életem
30 éve láttam meg a napvilágot Budapesten.
Azóta is itt élek és virulok. Gyermekkoromban még fogalmam sem volt arról,
hogy engem nem csak a lányok, hanem a fiúk is érdekelnek. Az általános
iskolát követően a budapesti Vörösmarty Mihály Gimnáziumban érettségiztem,
majd egy sikertelen felvételi után (közel sem önként) bevonultam katonának.
Gondoljátok el, ott voltam annyi fiú között és nem is jutott eszembe, hogy
másképp nézzek rájuk, mint a katonatársaimra. Pedig így utólag visszagondolva
sok szimpatikus volt közöttük. A katonaság után ismerkedtem meg a Sanyival
(egy katonatársam haverjával) , akivel néhány hónap múlva felfedeztük egymás
testét :-). Ekkor 22 éves voltam, és azóta sem bántam meg azt a márciusi
délutánt. Az elmúlt évek során több fiúval is összejöttem, de a Sanyival
a mai napig is tartom a mindennapi kapcsolatot. A katonaság után dolgozni
mentem, és az életem a mindennapok unalmába süllyedt. 1996-ban úgy döntöttem,
ez nem maradhat így, tehát jelentkeztem a JPTE
budapesti kihelyezett tagozatára, és azóta egy perc szabadidőm sincs. Szerencsére
rengeteg új barátom és barátnőm lett egyből. 1997 februárja óta van a munkahelyemen
internet kapcsolatom, akkor találtam rá a Mások
cimű újság segítségével a #gay.hu
nevű IRC csatornára. Itt szoktam használni a Nicolas nevet. Nem sorolom
fel itt a csatitagok homepage-inek címét, hiszen a már emlitett #gay.hu
hp-n valamennyi megtalálható. Ugyanitt részletesen olvashatsz az IRC-ről,
megtudhatod, hogyan léphetsz te is be a csatornára, sőt az ehhez szükséges
programot is megtalálod ingyen, szinte az összes operációs rendszerhez.
Mostanában sajnos nem jut időm IRC-re, de remélem ez hamarosan megváltozik.
Veled is szívesen megismerkednék, ezért írj levelet a főoldalon
található címre, bármilyen témában. Igyekszem válaszolni rá!.